Mi az ami visszatart az úton, hogy megtapasztald a Teljes Felébredés tudatállapotát? Út Igaz Önmagadba.

Valami most is keresi benned az igazságot, ezért is olvasod el ezt az írást. Ez a valami a Tudatnak egy személytelen aspektusa, ami kutat önmaga teljessége után.  Mégis mi az ami visszatartó erőként jelenhet meg az úton? Az első  a karma. A sok -sok előző jelenlegi álombéli élet energetikai lenyomata, ami a tudatmezőben rögzült. A karma valójában az egyéni én fejlődésének útja. A mozdulatlan Lélek egy álomban test személynek álmodja magát. A figyelem érzelmekkel és gondolatokkal való  azonosulás által tudatszinteken keresztül halad a felébredés felé, és végig járja a legalacsonyabb tudatszintektől a legmagasabb tudatszintekig az emberi tudat skálát. Amikor az elme birodalma meghaladásra kerül a fejlődés során, akkor az egyéni énből felébred a Lélek önmagára majd beleolvad az Önvalóba. Ez az a szint amitől az Egyet lehet tapasztalni. Innentől eltűnik a sokaság, a kettősség ami az elme birodalmán belül jelen van, és állandó megosztottságban tart. A jó hír az, hogy a karma ellenére is a felébredés felé haladsz, ha nem ebben az álombéli életben akkor a következőben , vagy az utána következőben, de biztos megtapasztalod. Az elme birodalma, az egyéni énnel és a testtel való azonosulás óriási kötőerőként van jelen addig amíg elhiszed, hogy a boldogság forrása rajtad kívül van a világban. Az egyéni én pusztán egy elhitt gondolat, ami az elmében van.  Az elme mindent befogad és nem tudja megkülönböztetni a hamisat az igaztól. így ezt az első gondolatot az én gondolatát és befogadta és rögzítette magában. Ehhez az elhitt első gondolathoz kapcsolódik az összes  elhitt hiedelem, meggyőződés, vagyis a többi gondolat és sok sok érzelem, emlékkép.  Ez az én elhiteti, azt az illúziót, hogy Ő a gondolatok forrása, hogy Ő általa van a cselekvés és létezés és Ő  iránymutatását követve lehet túlélni a világban. Olyan sokat ment a figyelem erre az első gondolatra az én gondolatára, hogy ezáltal úgy tűnik, mintha tényleg létezne egy elkülönült én egy saját egyéni valósággal, akinek túlélés a legfőbb feladata. Ez miatt van a szenvedés. Hiába vannak boldog pillanatok, a szenvedés előbb , utóbb újra visszatér az elkülönültség miatt.  Az elme nyelve a beszéd is ezt erősítette meg, és erősíti folyamatosan. Láttál már kisgyermeket aki magáról úgy beszél, hogy Ő csinálja. Itt még a környezet hatására nem jött létre az énnel való azonosulás. Ez a tiszta elme, boldogság állapota.   Ha elkezded keresni, hogy hol van ez az én aminek most hiszed magad, nem találsz mást csak a semmit. Az én gondolata a gondolkodás vágya miatt jelent meg, a gondolkodás vágya pedig a tapasztalás vágya miatt jelent meg.  A tapasztalás vágya egy húzóerő, ami a gondolkodásba húz, és ezáltal be az elme birodalmába.  Itt állandóan jelen van a szerzés és mindenből ez árad szerezni kell. Az ego szerezni akar folyamatosan. Szerezni akar tárgyakat, érzéseket, élményeket, tudást, képességet, sikert, hatalmat, irányítást, pénzt, figyelmet. Az elme  e folyamat közben gyűjti a tapasztalásokról a képeket, a gondolatokat és érzéseket, és újra és újra lejátsza azokat, mert ebből nyer egy titkos örömet, ezt élvezi. Ez az élvezet és titkos öröm és az állandó szerzés az, ami szintén az elme birodalmában tart. Az ego azt az illúziót hiteti el, hogy a szerzés által biztosítva van a túlélése a világban. Az elkülönültségből fakadó negativitás és a megsemmisüléstől való halálfélelem, rettegés  is egy kötőerő. Az ego retteg a jelentől, mert olyankor nem nyilvánulhat meg. Ezért folyamatosan a múltba és a jövőbe viszi a figyelmet, hogy ne hogy megsemmisüljön. A negativitás az ítélkezés élvezete, ennek titkos öröme is a körforgásban tart. Ez az öröm egy hamis öröm és hamis élvezet mégis az ego ezzel tartja fenn látszat létezését, és vonja be a figyelmet a gondolkodás végelláthatatlan áradatába. Valójában mindenről le kell mondani. Le kell mondani a tapasztalás, a gondolkodás vágyáról. Le kell mondani a negativitás öröméről, annak titkos élvezetéről. Le kell mondani a világhoz a  az elképzelésekhez, hiedelmekhez, állásfoglaláshoz, véleményalkotáshoz, személyekhez való összes kötődésről és függőségről és a szerzésről. Valójában a személyiség fejlődés során megnyilvánuló tapasztalások tudatszinteken keresztül haladva szolgálva feltárják az igazságot kereső ártatlanság számára, hogy mi minden tartja őt egy álomban. A negatív megtapasztalások ébresztenek, az elme birodalmán belüli pozitív megtapasztalások miatt le lehet ragadni egyes tudatszintekben. Mégis ennek ellenére egy tudatszint ami fejlődést hozott egy idő után az börtönné válik és ez a börtön csak akkor tud összedőlni, ha egy újabb tudatszinre való lépés bekövetkezik a fejlődés által. A legnagyobb börtön a spirituális tudással , spirituális énnel való azonosulás. Ez a spirituális én megtapasztalásokra és másoktól átvett tapasztalásokra alapozva azt hiszi el a figyelem által megerősítve, hogy képes a teremtésre és a  világi vágyak kielégítésére, a mégtöbb szerzésre. A spirituális én következő azonosulása, mely az elme birodalmán belül tart, az, hogy ennek az énnek képessége van. Ha ezt az ént elkezdik isteníteni, csodálni és sokan követni a képessége miatt, akkor a fejlődés ezen a ponton nagyon megrekedhet. A képességgel való azonosulást és a vágyak teremtésének illúzióját a  legnehezebb elengedni, és erről lemondani, mert a spirituális ego ezáltal valaki és ez által biztosítja az elkülönültségét még egy magasabb tudatszinten is.  Itt az alázat, a Kegyelem felé való mélységes mély odafordulás hozhat változást. A mesterhez, a guruhoz való kötődés is egy visszatartó erő. Minden mester és guru saját tapasztalatai alapján tanít. Ha meg mered kérdőjelezni az átvett tanításokat azáltal, hogy saját magad is  bátran megtapasztalod azokat, akkor a felismerések átvezetnek a mester, vagy a guru függőségen és egy újabb tudatszintbe tudsz átlépni. Ezen a ponton a tapasztalások támogatnak, a magasabb  tudatszintek felé haladásban, de csak egy ideig. A Felébredés után a tapasztalásokra, a gondolkodásra irányuló vágyról , a negativitás titkos öröméről sokkal könnyebb lemondani, mert a teljesség a jelen erejének  megtapasztalása az Önvalóban való feloldódás állapotától már az elme nem tud jobbat ajánlani, hogy a figyelmet visszahúzza a világba. Feltárul, hogy minden csak úgy magától egy cselekvő, gondolkodó, érző én nélkül Isten által van.  Feltárul, hogy az ego hamisan elhitette, hogy Ő Isten. Lehull a fátyol és feltárul, hogy ez az én az elme önműködő mechanizmusa és a tudatlanság által bitorolni akarta azt, amihez valójában semmi köze. Amikor a Tiszta Tudat , "Az " összeolvad a világgal és elmével benne az egóval és teljesen eltűnik az elkülönültség akkor olyan végtelen gyönyör, teljesség óriási ereje van jelen ami emberi szavakkal leírhatatlan összeolvadás a Nagy Egésszel, a Nagy  Énnel. Végtelen hatalmas boldogság aminek a Teljes Forrása magad vagy. Ez az állapot összehasonlíthatatlan az elme általi boldogsággal amit most ismersz.  Egyetlen vágy az ami tényleg az Igazság felé vezet túl az elme birodalmán, és ez a vágy Igaz Önmagad  a Tiszta Tudat megtapasztalásának vágya. Amikor ez a vágy nagyon nagyon erős, akkor készen állsz az utazásra Igaz Önmagadba. Amikor erre készen állsz a Kegyelem által megjelenik  a Végtelen Tiszta Erő ami Felébreszt az álomból, amiben elkülönültél magadtól, és megérkezel az Örök Jelenbe. Milyen az Örök Jelen? Gondolat nélküli állapot , a teljességben való teljes feloldódás állapota, ami erőteljes boldogság érzettel hosszasan jelen van, és minden olyan gyönyörű, Minden Isten, minden a Kegyelem, mindenben csak "Az" van. Ez maga a Mennyország. A Mennyország ahol minden összeér, minden találkozik egymással, és  az egész világegyetem benne van egyetlen pillanatban az Örök Jelen Végtelen Kegyelmében. Beleszeretsz Istenbe és Istenért hajlandó vagy mindenről lemondani, Isten pedig megajándékoz azzal, hogy  jelen  pillanatban a szemén keresztül látsz, és érzékelsz.

Dongó Andrea

Forrás: Dr. Dawid R. Hawkins: Elengedés, Tudatszintek meghaladása, Gyógyulás és Felépülés, Az ego Feloldódása, Ráébredés az Énre, Adyashanti: Világod vége művekben lévő gondolatok által megjelenő felismerések, kiegészítve élethelyzetek során tapasztaltakkal, felismerésekkel.